Több, mint egy évet pihent az utolsó létsík, lássuk mennyit fejlődött azóta Gubancvilág!
Azt eddig is tudtuk, hogy Gubancvilág a Ködből sejlett elő, a nem lét e gomolygó homályon keresztül adta át magát a létezés leggyengébb formájának. Mindeddig azonban úgy tűnhetett, a Homály, - vagy nevezzük most már nevén - a Tehrodnáb egy viszonylag jól meghatározható időpontban, szinte egyszerre enyészett el az egész világban. Ez azonban közel sincs így.
Az utolsó létsík ugyanis nem végtelen. Vagy legalábbis a valós, kézzel fogható része nem az. Csak azon területei léteznek, amikről a morényok tudnak, amikre emlékeznek. A világ ezen, létező részének neve Tén, melyet a nemlét homályaként ölel körbe a Tehrodnáb.
A Tehrodnáb és a Tén épp úgy vívja időtlen, egymást elemésztő háborúját, mint ahogy a külyantok, azaz a hiádok és jenyádok próbálnak minduntalan egymás felé kerekedni. Ez a létezés háborúja, melyben a morényok gondolatai a legpusztítóbb fegyverek anélkül, hogy azok egyáltalán tudnának róla.
Az alkotás kora tehát örök, hiszen a Tén folyamatosan tágul, épül, növekszik, egyre jobban kiszorítva a Tehrodnábot, ahogy a szaporodó morényok újabb és újabb gondolataikkal kiterjesztik a valóságot.
Ennél fogva azonban kellett, hogy legyen egy pillanat, mikor csupán a nemlét létezett, csupán a Tehrodnáb, melybe mindent megrázó robbanásként férkőzött be az első gondolat által létrehozott Tén. Ez volt az a gondolat, mely megalkotta a világ megalkotóját, az Alkotót.
Így kezdődött meg az alkotás kora...
Hozzászólások