Az utolsó létsík minden egyes részletének igyekszem egyedi nevet adni, ezzel is jelezve azt, mennyire különbözik ez a világ a miénktől. Az első szempont, melyet figyelembe veszek a nevek megalkotásakor, hogy hangzás terén lehetőleg magyaros legyen, és minél jobban eltávolodjon az angolos, latinos, vagy ezekhez hasonló szabványos fantasy hangzású nevektől. Módszeresen alkalmazom ezért a magyar hangokat, mindeközben megpróbálom kerülni azt, hogy valamely létező magyar szó elferdített változatát használjam. Ennek ellenére persze önkéntelenül is találok ki magyar szavakra vitathatatlanul emlékeztető szavakat, és azt már többnyire megalkotásuk idején is felfedezem.
A morény-erény, tájosz-tályog kapcsolatokat például sosem fogom már elfelejteni, az újonnan alkotott Tén pedig szinte tudatosan lett a tény szó elferdített változata, csak úgy mint az áb a bábnak. A bömöld és a csanakra szavak megalkotásakor még a hangutánzás is befolyásolta a választást, míg a hiád szó - azt hiszem egyedüliként - egy valós szóból származik, melyből aztán megalkottam annak hasonló hangzású párját, a jenyádot. A kizara szó megalkotása egyfajta kötelességem is volt, hiszen elveim meghatározása után már nem hívhattam tovább a kék bőrű kis kedvenceimet azúroknak. A hangzás hasonló maradt, viszont érzésem szerint sokkal keményebbé vált így, mint ha csak egy egyszerű szín nevével illettem volna ezt az ábot. A Tehrodnáb, vagy épp az üptiát szó megszerkesztésére igen nagy gondot fordítottam, hogy méltó nevet találjak ezeknek a robusztus fogalmaknak. Az üptiát nevet minél magasztosabbá próbáltam alakítani, sajátos hangzásvilágot kölcsönözve neki a magyar hangzókkal, míg a Tehrodnábnál további célok is vezéreltek. Olyan szót kerestem, mely úgy hangzik, mintha visszafelé lenne kiolvasva, de mégsem egy értelmes magyar szó visszafelé leírt megfelelője.
Hozzászólások