Gubancvilág egyik leggyönyörűbb vidéke a kéklő istennő, Szeremély birodalma. Szeremélyében nincsenek bűzlő mocsarak, nincsenek kietlen sivatagok, csak megannyi kristálytiszta vizű folyó, csillogó hómezők, és büszke hegycsúcsok. No meg a világ által csak tisztákként ismert kékbőrű morényok, a kristálydíszes kizarák.
Ők azok, kiket az istennő e vidék urainak tett meg. Ők Szeremélyé káprázatos városainak megépítői, földjeinek művelői, és teremtőjük legfőbb hívei. Akik azonban ugyanolyan érzéketlenek mindenki más iránt, mint hideg és kimért istennőjük.
Külső szemlélődő azt hihetné sem az istennőt, sem teremtményeit nem érdekli semmi más önmagukon kívül, míg ezt Szeremélyében mindenki pontosan tudja, csak épp senkit sem érdekel. A szeremélyéiek a semlegesség valódi megtestesítői. Testük és lelkük szépségén és tisztasán kívül semmi más nem érdekli őket. S mindig is fontosabb lesz számukra az, hogy elkerüljék a sáros, koszos, mocskos helyeket, valamint a lelki nyugalmukat és tisztaságukat beszennyező helyzeteket, mint az, hogy alkalom adtán egy társuk, sőt testvérük segítségére siessenek.
Ám ha csupán ennyiben merülne ki e vidék lakóinak nem túl előnyös jellemzőinek sora, még viszonylag elviselhető teremtmények is lennének. Annak viszont, hogy a világon senkinek a sorsa nem érdekli őket, egyenes következménye, hogy saját céljaik elérésében bárkit felhasználnak lelkiismeret furdalás nélkül, és nem érdekli őket, akárhányan is szenvednek, sőt halnak meg miattuk.
Ez hát Szeremélyé, a gyönyörű és szívtelen birodalom.
Hozzászólások