Gubancvilág egész eddig két nyilvánvaló nyelvi hiányosságban szenvedett, én mégis szemet hunytam ezek felett, akárhányszor beléjük ütköztem. Az egyik az, hogy bár morényok fajairól beszéltem, melyeket megkülönböztettem a gyimerlúrok fajaitól, és ugyancsak különválasztottam az összefoglaló néven külyantnak nevezett jenyád és hiád fajt, nem neveztem nevükön ezeket a fajokon túlmutató nagyobb kategóriákat. Most ezt pótolom: A morény, gyimerlúr, külyant, és üptiát mind egy-egy kám. Így beszélhetünk arról, hogy egy lény faját tekintve lehet kizara, ám attól még a morény kámba tartozik. A tájosz, hinélia, bömöld, csanakra fajok pedig mind gyimerlúr kámúak. Közben pedig már túl is ugrottunk a második probléma megoldásán. Mik azok az üptiátok, és hova tűntek a felsorolásból az istenek? A kérdésben benne rejlik a válasz: Mától az isteneket üptiát névvel fogom illetni, ugyanabból a megfontolásból, amiért a morényok sem állatok, a gyimerlúrok sem növények, és a külyantok még csak véletlenül sem kontinensek. Egyszerűen azért, mert bár távolról azokra hasonlítanak, az eredeti elnevezés rendkívül félrevezető lehet, és egyébként sem illik bele egy fantáziaszülte világba. Probléma megoldva. Azt, hogy szükséges-e a faj szót helyettesíteni valamivel, legfeljebb a későbbiekben vizsgálom majd meg, egyelőre ugyanis nem tűnik létfontosságúnak. Annál még a homály evilágbeli igen mély fogalmának saját szókreálmánnyal való megtisztelése is sürgősebb lehet.