Az utolsó létsík

Az alkotottak mind különböztek egymástól. S bár voltak köztük olyanok, nem is kevesen, akik pontos másai voltak egymásnak, valójában ők is mind egy lénytől, vagyis helysebben ábtól származtak. Lénynek nevezni ugyanis az üptiátokat, vagy éppen a külyantokat kissé félrevezető…

Az egyes fajok megjelenésével e fajok tagjainak bizonyos csoportjai további jól észrevehető hasonlóságokkal rendelkeztek, melyek azonban megkülönböztették őket fajuk más csoportjaitól. Legtöbbször ez csupán színbeli változást jelentett, és némi testalkatbeli különbséget,…

Gubancvilág egész eddig két nyilvánvaló nyelvi hiányosságban szenvedett, én mégis szemet hunytam ezek felett, akárhányszor beléjük ütköztem. Az egyik az, hogy bár morényok fajairól beszéltem, melyeket megkülönböztettem a gyimerlúrok fajaitól, és ugyancsak…

Az alkotás napját követő időszak a népek megszületésének kora volt. Az alkotás napján Gubancvilág végtelen jenyádkarjain alig akadt olyan lény, akinek akadt volna párja. Nem volt olyan morény, sem gyimerlúr, de még külyant sem, amely egyértelműen hasonlított volna valamelyik…

Az utolsó létsík egyik legvitatottabb történelmi eseménye maga a világ megteremtődése, az alkotás napja. Azt persze mindenki pontosan tudja mi volt az első pillanatban, hiszen a tapasztaltabb kutatók akkor ugranak vissza az időben, amikor csak jól esik nekik, ám az első pillanat…

Az utolsó létsíkon az építkezésnek elméletileg nem sok értelme lenne. Hiszen miért lenne szükség falakra, vagy tetőre, ha a még az eső is csupán éltető elixír? Talán azért, mert a földre hulló tájoszok nem minden esetben baráti céllal közelednek.A hinéliák hátán…

A tiszták. Azúrkék bőrbe bújtatott, érzéketlen lelkek. Két kar, két láb. Csak ennyiben hasonlítanak az érző lényekre. Minden másban mintha megelevenedett sziklák lennének. Sőt, kristályok. Hiszen kéklő bőrüket szőrszálak, és hajszálak helyett igazgyöngyök és kristályok…

Gubancvilág egyik leggyönyörűbb vidéke a kéklő istennő, Szeremély birodalma. Szeremélyében nincsenek bűzlő mocsarak, nincsenek kietlen sivatagok, csak megannyi kristálytiszta vizű folyó, csillogó hómezők, és büszke hegycsúcsok. No meg a világ által csak tisztákként ismert…

Az utolsó létsík legtörékenyebb, mégis leghatalmasabb lényei a morényok. Bár nagy részük még a legkisebb gyimerlúrnál is kisebb, ők azok, akik gondolataikkal még a külyantokat is megrengetik. Nem véletlenül állnak hát ők az istenek háborújának középpontjában.A mindenható…

Gubancvilág táplálói a gyimerlúrok. A morényokhoz képest gigászi lények komótos mozgással járják a külyantok felszínét az istenek parancsára, hogy a morényokat táplálják. Az istenektől és külyantoktól kapott energiákat alakítják étellé, és itallá, hogy aztán a…

A hiádok Gubancvilág egét színesítő, felhőszerű külyantok. Komótosan úszkálnak a jenyádok karjai közötti fagyos semmiben, és időről időre éltető nedűvel hintik be az alant elterülő tájat. Nélkülük a morényok sem lennének, mégis mindig oly távol kell lenniük azoktól,…

A jenyádok Gubancvilág leggigászibb teremtményei. Morényok millióit hordozzák a hátukon, kik közül a legtöbben talán egész életükben nem is jutnak el más jenyádokra, saját otthonokun kívül. Gerincérc tartotta karjaik olyan vastagok, hogy egy átlagos morénynak százszor is…

Milyen lehet egy világ, melyben a föld, melyet tapodunk, egy felfoghatatlanul óriási élőlény testének felszíne? Egy mozgó, gondolkodó, érző lényé, melynek sorsa, hogy teremtője parancsait követve a hozzá hasonlatos lényeket pusztítsa. Egy ilyen világra csak egyetlen jelző…

Egy olyan világban, hol minden valóra válik, amit csak elképzelünk, a képzelőerőnek hihetetlen nagy szerepe van. A csodatételhez ugyanis nem elég csak elképzelni valamit, valósnak is kell azt gondolni, sőt gondolatban meg kell teremteni létezésének alapját. Csak akkor jöhet létre…