Az utolsó létsík

Ez az elektronikus napló az általam készített szerepjáték világának nyílt leírása, melyet bárki bátran véleményezhet, vagy saját ötletekkel egészíthet ki. Minden komoly érdeklődőt szívesen látok!

Hozzászólások

  • Kosina Zoltán: Én valahogy így vázoltam fel ezt a fajt pár évvel ezelőtt: img0.tar.hu/gubancvilag/img/36218229.jp... (2010.10.16. 20:53) Kizarák
  • Kosina Zoltán: A kevésbé taktikus üptiátok morényai kőből, azaz a jenyádok testéből, míg a bölcsebbek eleven razá... (2010.10.16. 20:50) Épületek
  • Kosina Zoltán: A razágok faját inkább alfajokra bonthatjuk ezek alapján a különbségek alapján, vagy nagyon szélső... (2010.10.16. 20:01) Kámok
  • Kosina Zoltán: Az Alkotó nem az egész világot teremtette, hiszen Gubancvilág a végtelen számú párhuzamos létsík u... (2010.10.16. 19:53) Az alkotás napja
  • Kosina Zoltán: A félelem valóban képes valós lényeket teremteni. Szóval jobb, ha nem hallucinálsz. Ha pedig attól... (2010.10.16. 18:54) Kísértetek
  • Kosina Zoltán: Pontosan, olyan, mint egy mentés, vagy inkább egy előre elkészített program, mert tulajdonképpen a... (2010.10.16. 18:52) Halál
  • Ithor: Írtad, hogy razágok közt is van többféle, olyan amelyik sok gyümölcsöt terem, a másik kevesebbet. ... (2010.10.16. 18:43) Kámok
  • Kosina Zoltán: A tudáskövet legegyszerűbben könyvként lehet felfogni. Aki rengeteg könyvet felhalmoz, rengeteg tu... (2010.10.16. 18:41) Mágia a gyakorlatban
  • Ithor: Tehát a világot az Alkotó teremtette, a morényok pedig az üptiátokat. Az alkotó mit is teremtett t... (2010.10.16. 18:40) Az alkotás napja
  • Kosina Zoltán: A bömöldök védekezésre alkalmasak leginkább, főleg, hogy a tájoszokhoz, vagy hinéliákhoz hasonlóan... (2010.10.16. 18:32) Bömöldök
  • Utolsó 20

Mágiaelmélet

Kosina Zoltán 2009.05.17. 00:10

Egy olyan világban, hol minden valóra válik, amit csak elképzelünk, a képzelőerőnek hihetetlen nagy szerepe van. A csodatételhez ugyanis nem elég csak elképzelni valamit, valósnak is kell azt gondolni, sőt gondolatban meg kell teremteni létezésének alapját. Csak akkor jöhet létre a csoda, azaz a varázslat csak akkor sikerülhet, ha elég nagy a képzelőerőnk ahhoz, hogy valósnak gondoljunk egy nem létező dolgot.

Gubancvilágon a magukat varázslóknak nevezők rendelkeznek a legnagyobb és legjobban irányított képzelőerővel. Ők azok, akik önálló tudományt hoztak létre csak azért, hogy fantáziájukat a legtökéletesebben tudják kiaknázni. Ezt a tudományt nevezik a mágusok mágiaelméletnek. Csupán az képes tudatos varázslásra, aki követi a mágiaelméletet tanait, és tökéletesen uralni képes gondolatait. Mindenki más csak véletlenül képes varázsolni fantáziájuk irányítatlan kisüléseiként.

A mágiaelmélet alapja, hogy a gondolatokat rendszerezik. Minden összetettebb varázslat alapgondolatokból tevődik össze, melyeket varázsszavaknak, őseszméknek neveznek. A mágusok ezeket a varázsszavakat kombinálják úgy, hogy azok jelentése megközelítse az általuk elérni kívánt hatást. A hatás elérése érdekében pedig csupán minden képzelőerejükkel erre a felépített fogalomra kell gondolniuk és máris létrejön a varázslat. A különböző varázsszavak jelentését, azaz az általuk létrehozható dolgokat viszont mind egyre nehezebb elképzelni, és a mágusok kutatásai azt is kimutatták, hogy vannak olyan varázslatok, vannak olyan csodák, melyeket bizonyos varázslók képesek elképzelni, mások pedig nem. Ígyhát meghatározták a mágiaelméleti értelmezését a képzelőerőnek, mely egy olyan mérce, ami megmutatja, hogy milyen összetett varázslatokra képesek a mágusok.

Azt persze rögtön leszögezték, hogy a képzelőerő fejleszthető, de bizonyos mérési eljárásokkal bárkiről meg lehet mondani mekkora a képzelőereje egy adott pillanatban. Ehhez először is próbálgatással megkeresték, hogy melyik varázslatot a legkönnyebb elképzelni, és ezt kinevezték egységnek. Majd ezt a varázslatot fokozatosan erősítetették egyszerűen csak annyival, hogy az általa létrehozott jelenést fokozatosan növelték. Ha a vizsgált személy már nem volt képes elképzelni annak a bizonyos létrehozandó tárgynak egy nála egy lépcsőfokkal nagyobb változatát, akkor az egyértelműen megmutatta, hogy hol van a képzelőerejének a határa. Később a többi varázslat képzelőerőigényét is meghatározták az egységnek ítélt varázslat segítségével, majd minden mágus képzelőerejét lemérték a fenti eljárással.

A mágusok tehát tökéletesen meg tudják határozni, hogy milyen csodákra képesek, és bármikor képesek azokat valóra váltani, amikor csak szükségük van rá. Ami pedig igazán naggyá teszi őket az az, hogy pontosan tudják hogyan fejlesszék képzelőerejüket, ezzel megállíthatatlanul növelve hatalmukat. Ennek köszönhető, hogy Gubancvilág történelme során néhány mágus hatalma még az istenekét is megközelítette.

Címkék: gondolat mágus varázsló varázslat képzelőerő mágiaelmélet varázsszó morény őseszme

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gubancvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr591125915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ithor 2010.10.15. 22:42:06

Tetszik ez a mágiarendszer, jól kidolgoztad. Az lenne a kérdésem, hogy a korlátolt képzelőerőn kívül van e még valami korlátja a varázslásnak? Mana mint olyan van e, vagy végtelen mennyiségben képesek a mágusok létrehozni ilyen csodákat? Nem lehet hogy a fantáziálás fárasztja az agyat és ha nem pihen a mágus akkor már nem tudja megfelelően koncentrálni a képzeletét, gondolatait?
Kérlek ne haragudj meg amiért még fel fogok tenni néhány kérdést, de van néhány dolog amit nem értettem meg és kíváncsi vagyok :$

Kosina Zoltán 2010.10.15. 23:17:27

Pontosan úgy van, ahogy gondolod:
Mana nincs, hiszen minden általunk csodának ítélt jelenség ugyanúgy megy végbe, mint a mi valóságunk bármely természeti jelensége. Az utolsó létsíkon ugyanolyan természetes az, hogy a semmiből előtűnik egy teljesen felfegyverzett hadsereg, mint a valósáságban az, hogy a fáról leszakadó alma a földre fog esni, nem pedig felszáll az égbe. Nincsen semmilyen mágikus anyag, vagy külső erő, melyre szükség lenne a varázsláskor, sőt elviekben olyan létsíkokat is vizsgálhatnánk, melyeknél az egyes történések valószínűségüktől függetlenül bármikor, bárhol bekövetkezhetnének anélkül, hogy azt valaki megfogalmazná gondolataiban. Ám az az így is végtelennek tűnő gondolatok által kiváltott csodák számát is felfoghatatlanul megtöbbszörözné. Nem mellékesen pedig egy esetleges játékot is játszhatatlanul megbonyolítana a valóságtól való teljes elrugaszkodás következében. Maradjunk tehát a gondolatok csodáinak utolsó létsíkján!
Csak a tisztán látás kedvéért:
A csodák bekövetkezésének valószínűségét nem befolyásolja valamilyen isteni mérce, mely felett bekövetkezik egy csoda, alatta pedig nem. A varázslatok sikerének egy sokkal praktikusabb feltétele van. Ha valaki "megfogható" pontossággal képzel el valamit, minden részletre kitérve (látvány, hang, szag, tapintás, íz, és anatómiai-kibernetikai részletek), akkor az a dolog az utolsó létsík fogalma alapján attól a pillanattól kezdve létezőnek mondható, és a továbbiakban az a párhuzamos létsík vizsgálandó, melynek az a dolog már része.
Ez pedig elvezet a gondolatmeneted második feléhez: Az agy fárad, így bizonyos idő után az ugyanolyan képzelőerő igényű varázslatok is kivitelezhetetlenül bonyolultnak bizonyulhatnak a mágus számára. Viszont nem szabad összetéveszteni a fantáziálást a koncentrálással. Az előbbi szükséges a minél csodásabb dolgok elképzeléséhez, az utóbbi pedig ezen dolgok valóra váltásához elengedhetetlen. Gyakorlatilag ez az, mely a fantáziaképek által alkotott vázat feltölti a valóság anyagával. Idővel pedig mindkettő hatásfoka változik. Az utóbbi egyre gyengül, ahogy a mágus a fáradtságtól egyre kevésbé képes gondolni a részletekre, míg éppen ezért az előbbi egyre inkább elrugaszkodik a valóságtól, egyre valótlanabb lesz, egyre homályosabb, mágiaelmélet szempontjából pedig egyre kivitelezhetetlenebb. A túlzásba vitt fantáziálás így akár odáig is elvezethet, hogy a mágus megfeledkezik saját magáról, mely az utolsó létsíkon enyhén szólva is kellemetlen következményekkel járhat. Ha a mágus menthetetlenül elmerül gondolataiban, elveszve minden kapcsolatát a valósággal, azzal testi valója azon nyomban megszűnik létezni, és csupán egy anyagi agy hiánya miatt bármilyen változásra, fejlődésre, emlékezésre képtelen tudatlenyomat marad egykori teste hűlt helyén. Szellem lesz, hívő nélküli isteni jelenés, mely önmagában már soha nem lesz képes létezni, csupán a környezetére hat majd tudati kivetülése. Ami valljuk be nem szép sors, ha csak nincs az említett mágusnak egy bazi nagy tornya, és a tornyának tetején egy nagy lángoló szeme, ja és egy gyűrű sem árt. :)

Ithor 2010.10.16. 09:37:34

Ez azért így kicsit durván hangzik, hogy a túlzott mágiahasználat akár szellemmé alacsonyulással is végződhet. Nem lehet hogy egyszerűen csak elájulnak a kimerültségtől, vagy megőrülnek?

Kosina Zoltán 2010.10.16. 11:54:49

Egy olyan világban, ahol a valósnak képzelt dolgok valóban valóra válnak az általad említett két lehetőség sokkal rosszabb véget érne, mint egy szimpla elenyészés. A valóságban elég sok funkciója van például az alvásnak, és az álmodásnak is, az utolsó létsíkon viszont ezek a funkciók mind szükségtelenné válnak, így feleslegessé, sőt veszélyessé válik az öntudatlan állapot, és az álom is. Épp ezért a morényok a már másik válaszomban is említett "halhatatlanságukból" kifolyólag nem is alszanak, vagy álmodnak, sőt az ájulás is kicsit máshogy megy náluk. Az őrület pedig felér egy természeti csapással, szóval ha más nem, az üptiátok ezt is megelőzik, amennyire csak tudják.

Ithor 2010.10.16. 12:03:47

Eszembe jutott amikor az intenzíven voltam félig öntudatlanul, és a legegyszerűbb gondolatok megfogalmazása is komoly gondot jelentett. Semmire nem voltam képes fókuszálni a gondolataimat. Ez lehetett olyasmi amit te is leírtál, hogy a mágus elszakad a valóságtól. Én is kevertem az álmot a valóságtól, ami olyan tettekre ösztönzött amit kívülálló ép ésszel fel sem foghat

Kosina Zoltán 2010.10.16. 12:11:46

Ráadásul minél inkább hiszel az álmod valóságában, minél valóságosabbnak képzeled azt el, annál valószínűbb, hogy az utolsó létsíkon tényleg valóra válik. Szóval ha álmodban farkasok üldöznek, vagy egy feneketlen szakadékba zuhansz, jobb ha álmodsz magadnak egy puskát, vagy egy ejtőernyőt, különben nem kell többé tartanod a rémálmoktól. :)

Ithor 2010.10.16. 17:05:39

Ha maga az álmodás veszélyes tehát, mit csinálnak a morényok nyugovóra térés címszó alatt? Álomtalan pihenés? Ha láttad a pár hónapja bemutatott Eredet című filmet, abban is említették, hogy álomban a tudatalatti kontroll nélkül működik, tehát tényleg bármi megtörténhet egy álomban. Ami magában hordozza az Utolsó létsíkon bekövetkező életveszéllyességet

Kosina Zoltán 2010.10.16. 18:20:16

Pontosan! Maradjunk annyiban, hogy meditálnak, minimálisra csökkentve a környezetükre irányuló reakcióikat. Más szóval mondhatnánk azt is, hogy bambulnak, ahogy tetszik.
süti beállítások módosítása