Az egyes fajok megjelenésével e fajok tagjainak bizonyos csoportjai további jól észrevehető hasonlóságokkal rendelkeztek, melyek azonban megkülönböztették őket fajuk más csoportjaitól. Legtöbbször ez csupán színbeli változást jelentett, és némi testalkatbeli különbséget, főként a morényoknál, azonban a felsőbb kámszinteken, például a gyimerlúrok esetében erőteljes méret, alak, és egyéb tulajdonságbeli különbségek is lehettek.
Az alfajokra osztódást általában az váltotta ki, hogy bizonyos esetekben egy faj tagjai ellenséges területen egyszerűen képtelenek voltak küzdeni az ellenséges üptiát befolyásának, és alávetették magukat az idegen uralomnak,. Az üptiátok fénye ugyanis kitartó ostrom után képes átfesteni a morényok bőrének színét, sőt akár a gyimerlúrokat is, míg a fényben hordozott gondolatok belülről is átformálják az áldozatot, a helyi viszonyok pedig idővel testalkatukat is megváltoztatják, így egyértelműen elkülönítve az új alfajt.
A gyimerlúrok esetében az ilyen változásokat az üptiátok akár saját lényeiken is végrehajthattak, ha céljaik elérése érdekében saját területükön is többféle gyimerlúrra volt szükségük. Ez történhetett akkor, ha védekezésre, táplálásra, építkezésre is külön gyimerlúrokat akart specializálni az adott isten, vagy ha már eleve zsákmányolt, vagy hasonló megfontolásból elkülönített önálló morényfajokat, vagy alfajokat, melyek kiszolgálására szintén specializált gyimerlúrokra volt szükség.
A fajok és alfajok káoszában tehát csupán egy ismérv árulkodott arról, az adott lény melyik üptiát híve, a színe. Ugyanis minden morény, gyimerlúr, és külyant saját üptiátja színében pompázott egészen addig, míg egy ellenséges üptiát át nem állította azt saját oldalára.
Hozzászólások