Egy olyan világban, hol minden valóra válik, amit csak elképzelünk, a képzelőerőnek hihetetlen nagy szerepe van. A csodatételhez ugyanis nem elég csak elképzelni valamit, valósnak is kell azt gondolni, sőt gondolatban meg kell teremteni létezésének alapját. Csak akkor jöhet létre a csoda, azaz a varázslat csak akkor sikerülhet, ha elég nagy a képzelőerőnk ahhoz, hogy valósnak gondoljunk egy nem létező dolgot.
Gubancvilágon a magukat varázslóknak nevezők rendelkeznek a legnagyobb és legjobban irányított képzelőerővel. Ők azok, akik önálló tudományt hoztak létre csak azért, hogy fantáziájukat a legtökéletesebben tudják kiaknázni. Ezt a tudományt nevezik a mágusok mágiaelméletnek. Csupán az képes tudatos varázslásra, aki követi a mágiaelméletet tanait, és tökéletesen uralni képes gondolatait. Mindenki más csak véletlenül képes varázsolni fantáziájuk irányítatlan kisüléseiként.
A mágiaelmélet alapja, hogy a gondolatokat rendszerezik. Minden összetettebb varázslat alapgondolatokból tevődik össze, melyeket varázsszavaknak, őseszméknek neveznek. A mágusok ezeket a varázsszavakat kombinálják úgy, hogy azok jelentése megközelítse az általuk elérni kívánt hatást. A hatás elérése érdekében pedig csupán minden képzelőerejükkel erre a felépített fogalomra kell gondolniuk és máris létrejön a varázslat. A különböző varázsszavak jelentését, azaz az általuk létrehozható dolgokat viszont mind egyre nehezebb elképzelni, és a mágusok kutatásai azt is kimutatták, hogy vannak olyan varázslatok, vannak olyan csodák, melyeket bizonyos varázslók képesek elképzelni, mások pedig nem. Ígyhát meghatározták a mágiaelméleti értelmezését a képzelőerőnek, mely egy olyan mérce, ami megmutatja, hogy milyen összetett varázslatokra képesek a mágusok.
Azt persze rögtön leszögezték, hogy a képzelőerő fejleszthető, de bizonyos mérési eljárásokkal bárkiről meg lehet mondani mekkora a képzelőereje egy adott pillanatban. Ehhez először is próbálgatással megkeresték, hogy melyik varázslatot a legkönnyebb elképzelni, és ezt kinevezték egységnek. Majd ezt a varázslatot fokozatosan erősítetették egyszerűen csak annyival, hogy az általa létrehozott jelenést fokozatosan növelték. Ha a vizsgált személy már nem volt képes elképzelni annak a bizonyos létrehozandó tárgynak egy nála egy lépcsőfokkal nagyobb változatát, akkor az egyértelműen megmutatta, hogy hol van a képzelőerejének a határa. Később a többi varázslat képzelőerőigényét is meghatározták az egységnek ítélt varázslat segítségével, majd minden mágus képzelőerejét lemérték a fenti eljárással.
A mágusok tehát tökéletesen meg tudják határozni, hogy milyen csodákra képesek, és bármikor képesek azokat valóra váltani, amikor csak szükségük van rá. Ami pedig igazán naggyá teszi őket az az, hogy pontosan tudják hogyan fejlesszék képzelőerejüket, ezzel megállíthatatlanul növelve hatalmukat. Ennek köszönhető, hogy Gubancvilág történelme során néhány mágus hatalma még az istenekét is megközelítette.
Hozzászólások